– testnevelés és történelem szakos tanár, drámapedagógus, Radnóti-díjas versmondó –
Péter olyan férfiember, aki lélektől lélekig öleli magához az embert; aki tiszta gyerekszívvel megy fel a színpadra és sallangmentesen, őszintén, lelke mélyéből mond verset; aki igazi lelkesedéssel örül a másiknak; aki rajongásig hisz az igazban.
Testnevelés és történelem szakos tanár, minden nap ennek a kettősségével küzd. Ugyanakkor racionálisan áll a két lábán, bak lévén, akire azt mondják, hogy két lábbal áll a földön, de a szívével, lelkével mindig az égbe kapaszkodik.
Öt évvel ezelőtt olyan útra lépett, melyen a test és a lélek elválaszthatatlan egymástól. Kunszentmiklóstól egészen a Kárpát-medencéig viszik lábai, szárnyalnak szavai.
Kunszentmiklóson lakik, de a Kárpát-medencében él. Otthonról hazajár. Tavaly nyáron nagy útra hívta ki lelkét s testét egyaránt: az erőltetett menetre. Bortól Abdáig gyalogolt s mondott verseket s imádkozott, sokat. Az ima lendítette át a mélypontokon:
„Egy idő után azt vettem észre, hogy a testem, a lelkem, meg a fejem (szellemem) teljesen külön dimenziókban mozog. Nagyon érdekes volt, hogy nagyon fájtak a lábaim a napi szakaszoknak a végén. Az elején eltévedtünk s onnantól kezdve 40 km-t kellett aprítani, hogy behozzam a lemaradást Belgrádig, mert ott már vártak. Estére fizikailag mindig nagyon elfáradtam, de lelkileg, szellemileg nem. Az egyik mélypontom az volt, mikor behoztam ezt a lemaradást. Aznap több mint 40 km-t mentem. Olyan úton, ahol csak mész, mész egyenesen s az autók előztek jobbról-balról, életveszélyes volt. Vizem nem volt, fájt a lábam, eleve kialvatlan voltam. Nem is tudom az utolsó kilométereken hogy mentem végig. A tanárom, Bődi Szabolcs segített. Ez egy fontos és érdekes dolog, hogy az az ember, aki odaadta nekem a Bori noteszt, 25 évvel ezelőtt, az az ember kisért engem el Bortól Belgrádig. A legnehezebb szakaszon egy mikrobusszal ment előttem a tanár úr és esténként hátul aludtunk a buszban, mert nem is lett volna szálasunk. Ha ő nem kísér el engem és nincs ott, akkor nem hiszem, hogy sikerült volna végig járni. Egyszer sem merült fel bennem az, hogy hazamegyek, nem az a fajta ember vagyok. Egy dologtól féltem, de aztán azt is elfelejtettem, hogy nehogy megsérüljek. Tudtam azt, hogy én csak akkor megyek haza, ha megsérülök fizikailag. De mindig tovább vitt a lendület, meg a lelkesedés.”
Az útról a szabadkai Pannon RTV készített dokumentumfilmet. Radnóti nyomában címmel.
Rendező: Herczeg Zsolt, Operatőr: Szalai Adrián és Lukács Attila. Vágó: Horvát Inesz
Hamarosan itt olvasható a Péterrel készített interjú.
