Mi az a kérdés, amit mindenkinek fel kellene tennie magának?
Nagyon jó kérdés, nekem mindig nehéz az ennyire kategorikus és univerzális kérdéseket megválaszolni. Azt hiszem, talán pont ez lenne az a kérdés, vagyis egy kicsit átvariálva, úgy, hogy „mi az a kérdés, amelyről szeretném, hogy végre feltegye nekem valaki”. És ha erre megtaláljuk a választ, akkor, ha készen állunk rá, talán azt a kérdést magát is feltehetjük magunknak.
Mi nélkülözhetetlen a hétköznapjaidból?
Ez változó, és nemcsak a karantén miatt, hanem mert időszakonként más az amire mindenképpen szükségem van. Van, hogy az írásra, arra, hogy majdnem minden nap dolgozzak valamilyen szövegen, de olyan is van, hogy erre hetekig nem igazán vagyok képes. Volt olyan időszak nemrég, amikor a kollázs-készítés töltötte be ezt a szerepet. De általánosan például olyan egyszerű dolgokat mindig igyekszem néhány naponta legalább az életembe iktatni, mint egy kiadós főzés-sütés, valamilyen jó film vagy sorozat megnézése, az olvasás, és a fényképezés.
Mit csináltál tegnap este 7-9 között?
Azt hiszem ebbe az időszakba még pont beleesett az ablakmosás, ami katartikus élmény volt, és már nagy szükség volt rá – az ablakoknak és nekem is. Utána valószínűleg elnézegettem kicsit a kinti világot, kiélvezve, hogy csukott erkélyajtóval is élménnyé vált, majd bekapcsoltunk egy filmet.
Mi az a hiba, amiért leginkább elnéző tudsz lenni?
Igyekszem a legtöbb hibával szemben elnéző, de legalábbis megértő lenni. De ez legkézenfekvőbben talán azokkal a hibákkal megy, amiket magamnak is próbálok elnézni, mint a szétszórtság, a kaotikusság, a makacsság.
Milyen tanácsot adnál az 10 évvel ezelőtti énednek?
Tíz évvel ezelőtt tizennyolc éves voltam, szóval nem igazán hallgattam volna semmilyen tanácsra. Persze ha tudtam volna, hogy saját magamtól érkezik, tíz évvel későbbről… nem, valószínűleg akkor sem. Esetleg annyit mondanék nekem, hogy ne izgulj, bármilyen helyzetbe kerülsz is az életben, mindig van egy következő, jobb-rosszabb helyzet.
Mit jelent számodra a bizalom?
A bizalom olyasvalami, amivel óvatosan bánok (akár a tőlem, akár a felém irányuló bizalommal), de alapvetően nyitott vagyok rá. Bizalom az, hogy elhisszük, másokról vagy épp magunkról, hogy helyes döntést fognak/fogunk hozni. Ilyen értelemben pedig a bizalomnak mindig van értelme, de mindig csak feltételezés.
Kit vagy kiket tartasz hősnek a mindennapi életben?
Mindenkit, a maga módján. Mindenki cipeli saját magát és a saját életét a vállán, és bár vannak fokozatok, ez már önmagában hősies. Azt a kitételt itt is megtenném, hogy azokat az embereket, akik ártanak másoknak, azokat nem tartom hősnek, de nekik is megvan rá a potenciáljuk, hogy azok legyenek, még ha bizonyos esetekben ez a potenciál ijesztően minimális is. De talán ez a legoptimistább, ahogy viszonyulni tudok a világhoz, hogy kétféle ember van: a hős és a potenciális hős.
