A Fotók karantén idején két sorozata után, Képek karantén idején következnek, melyben 16 alkotó mutatkozik meg. Nyolc fotós és nyolc képzőművész, párosával ismerkedtek meg egymással, chat-szobákban. Megérzés alapján alakítottam ki a párokat. A legtöbb esetben a közös beszélgetésekből alakultak ki a témák, melyeket mindenki a maga eszközével dolgozott ki.
A második téma, Richter Zsuzsi és Tyukodi Krisztina közös gondolkodásából született meg:
Glitch
– porszem került a gépezetbe –
A glitch art/hibaművészet egy hagyományos kép, videó, zene roncsolásával, manipulálásával hoz létre műalkotásokat, ezzel az eredeti műtől elszakadva, új jelentéseket hozzáadva.*
Ezekben a chat-szobás beszélgetésben, mint harmadik fél vagyok jelen, néha-néha én is megszólalok, de inkább csak figyelem, hogy mivé alakul a történet, hogy működik a kémia a kiszemelt alkotók között. Kriszti és Zsuzsi nagyon hamar megnyíltak és egy bensőséges, baráti beszélgetésnek lehettem szemtanúja. Jöjjenek hát személyes gondolataik önmagukról, a világról, az alkotásról.
Kriszti: “Most teljesen a természetben, az erdőben élek, főként polaroiddal fotózom, de digitálissal is. Egy nemzetközi turisztikai cégnél dolgozom. Nekem nem nagyon változott az életem. Otthonról dolgozom, járok futni és kirándulni. Amit észrevettem, hogy az utcák üresek, csak a boltok vannak tele. A mostani helyzettel kapcsolatban nekem az érdekes, hogy ki hogyan reagál: van, aki teljesen bezárkózik és készleteket halmoz; van, aki lázad és azért is leszedi a kordont a Margitszigeten és használja a kültéri edzőtermet; van, aki éli tovább az életet, csak többször mos kezet. Érdekes figyelni, ahogy az emberek egymásra néznek és egymásra reagálnak. Lehet következtetni, ki melyik típus. Szeretem figyelni az embereket. Leginkább a mozdulatokat, arckifejezéseket figyelem. Mire, hogyan reagálnak. Eltér-e az, amit valaki mutat és az, ami látszik a nem tudatos viselkedésből. Olyan sokszor más.
@Tyukodi Krisztina
A glitch tetszik. Szorosan kapcsolódik a jelen helyzethez. Porszem került a gépezetbe: láthatatlan, rejtett hibák. Mintha minden tökéletes lenne, de mégsem. Valami látszik valamilyennek, de közelebbről megnézve, elgondolkozva azon, amit mondanak, valami mégsem stimmel.
@Tyukodi Krisztina
Elkezdtem dolgozni egy anyagon. Hétköznapi dolgokról fotók, amiket nap, mint nap használunk otthon a főzésnél, játéknál, de ha megnézzük a képet akkor találhatunk rajta valami hibát, vagy csak valami nem szokványos.
@Tyukodi Krisztina
Szerintem csak azt hisszük, hogy sztereotip az élet, a munka, a szerelem, a szex, a heti fűnyírás, a főzés, az alvás…..de nem. Mert a lényeg pont a részletekben van. Az apró, mikró, eltérésekben, amiket fel sem fogunk. Van egy nagyon jó, német film. A lé meg a Lola. Arról szól, hogy egy ici-pici eltérés a nagy univerzum történés szövevényében, mennyire megváltoztatja egy adott cselekmény fonalát, és kimenetelét. Hogy unalmasnak és sablonosnak gondolunk sok mindent, mert nem várunk mást. Nem keressük a hibákat, a réseket.”
@Tyukodi Krisztina
Zsuzsi: “Itthon dolgozom, ami egy 38 nm-es 7. kerületi garzon. Akrillal festek, rajzolok, néha tárgyfotózom, gyurmázok, főzni tanulok. Szeretném, ha a figuralitás maximum rejtvény szerepét töltené be a képeken, de van hogy le kell mondanom erről. Foglalkoztat, hogy a valóságérzékelésünket hogyan érinti a mostani izolált helyzet. A munkámból és a környezetem élethelyzetéből adódóan nagyobb jelentőséget kaptak a beszűrődő digitális hibák. A munkahelyemen gyerekekkel foglalkozom, ennek kapcsán most előfordul, hogy az online térben barangolunk, amihez egyik eszközünk a google street view volt. Rájöttem, hogy ez egy nagyon izgalmas forrás. Elkezdtem a képi hibákat, glitcheket gyűjteni, ezekből építkezni és azon gondolkozni, hogy mi a rokonság a hagyományos értelemben vett hibával, illetve hogy ez hogyan építhető be a manuális munkafolyamatba.
A karantén alatt újra nekiálltam hétköznapi dolgokat lerajzolni és ezeken keresztül vizsgálom a hiba és a hiányosság mibenlétét. Mondhatni hibát hibára halmozok 🙂 Az egyszerű tévedéseket és elrontásokat próbálom a munkafolyamatra koncentrálva megőrizni. Ez most egyébként is nagyon intenzív időszak, mindegy hogy az oktatást vagy az egyéb megbízásokat nézzük, mindenféle kapcsolat felértékelődött.
@Richter Zsuzsi 80*90 cm – akril, vászon
Azon gondolkoztam, hogy a glitch, amivel az átlag hétköznapoktól, a napi munkámtól való szeparáción keresztül találkoztam, hogyan illeszthető be a munkafolyamatba. Játékot, felfedeznivalót, kép- és térhajlítást látok benne, tulajdonképpen egy plusz layerként csúszik be a “kinti valóság” és a saját, tapasztalható valóságom közé.
Ezen gondolatmenet mentén próbáltam lefordítani a glitch-et a saját vizuális nyelvemre (vagy helyet keresni neki, még nem tudom, de egy tág történetet nyitott meg). Ennek alapján megpróbálok képi hibákat meghagyni, hibás képeket készíteni.
Viszonylag sokára engedtem el azt, hogy a digitális hibákat idézni, 1:1 -ben lemásolni nem szeretném, de a természetüket megfigyelni és a saját alkotói folyamatban hasonló eseményeket tetten érni lehet. Ebből egy (a korábbihoz képest) másképpen kontrollált és odafigyelést igénylő munka lett, aminek a következtében elvileg nehéz lenne hibákat elkövetni. Ez így meglehetősen a 22-es csapdája, viszont elfogadtam és elkezdtem a hiba mibenlétét kutatni és ezekről lenyomatokat csinálni. Valami ilyesmiről szólnak ezek a munkák.
@Richter Zsuzsi 70*70 cm – akril, vászon
Ti hogy vagytok most? Hogy érzitek magatokat a karanténban? Én most azt érzem, hogy mostanra kialakítottam egy elég szigorú rendszert és ugyan a munka nem lett kevesebb, egészen jól viselem. Átbillent valami és elfogadtam, hogy ez van és meg kell benne találni a lehetőséget arra, hogy tanuljunk valami újat – és nem feltétlen arra gondolok, hogy pék leszek :)”
Vörös ajkak mögött, Tyukodi Krisztina fotográfus rejlik. Róla bővebben az instagramon, itt.
A maszk mögül, Richter Zsuzsi képzőművész pillant ki, honlapján több alkotás fellelhető.
Az oldalon található fotók a szerző kizárólagos tulajdonát képezik. Ezek engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása vagy megosztása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet.
*forrás itt
