Fotók karantén idején második sorozata – Felértékelődtek! – következik, melynek alapötlete, Rajnai Krisztinától származik, egyik sorozatának képe és témája lett a kiindulópont most.
Mindegyik fotográfus képei mellé, gondolatait is megosztja velünk. Szándékunk, hogy a kialakult helyzet dacára is művészeti érték szülessen. Minden, ami nem az anyagi világban létezik, nagyobb súllyal bír most. Kiemelten fontossá vált, hogy hova is helyezzük a fókuszt, hogy mi magunk hogyan formáljuk hétköznapjainkat. Felelősségünk van! Számba vesszük, hogy valóban mi az, ami nélkül nem élhetünk.
Fel- és átértékelődik minden.
Rajnai Krisztina: Luxus
Ez a kép egy sorozat része, ami a hétköznapi tárgyak felértékelődését állítja a középpontba.
“A levegőt s a szabadságot csak akkor érezzük, ha nincs.” /Weöres Sándor/
Tyukodi Krisztina: Fantázia
Gyermekként még magától érthetődő a fantázia.
Ahogy a dobozokba tömött plüssök és mütyürök visszanyerik eredeti formájukat, amint kiszabadulnak börtönükből, úgy költözik beléjük egy új személyiség, úgy lesznek egy újabb kaland szereplői. A kórházban gyógyuló maci; az óriássá mutálódott béka, aki felfalja a szomszéd panelt; a legbarátságosabb és legapróbb sárkány, akit megtámad a kutyává változott hercegnő; a plüss mosógép, Hapci-Manci, aki a szennyest forró gőzös tüsszentéssel tisztítja és aki most roppant szomorú, mert a maszk miatt nem segíthet a mosásban; a gonosz lila gyík, aki meg akarja enni a nyuszit, és talán a kislányt is desszertnek; de aztán meggondolja magát és inkább kicsi a rakást játszik süni és krokodil haverjaival.
Felnőttként kicsit nehéz lehet kiszakadni a realitásból, de tanuljunk a gyermekektől, és változtassuk a lakást amivé csak akarjuk és népesítsük be az üres utcákat, akikkel csak akarjuk. Ne ragaszkodjunk a megszokotthoz, hanem hozzunk létre valami újat. Még ha területileg pici is, sokkal színesebb, vibrálóbb, pörgősebb, kalandosabb világ lesz ez, mint azok a szürke hétköznapok, amiket most annyira hiányolnak sokan.
Ile Adrian Paul: Mindennapi tárgyak
Tárgyak, amelyek körül vesznek, részesei mindennapjainknak, körültekintően választjuk meg őket, mert tudjuk, hogy sokáig az életünk részei lesznek. Kicsit tükrözik a vágyainkat, bennük van a múltunk, a gyerekkorunk, a régi otthonunk és amit onnan hoztunk, a kiterjesztett énünk epizódjai. Ezért van az ha vendégségbe mész és belépsz valaki lakásába, 5 perc múlva úgy érzed, hogy már jobban ismered, és ha nem is fogalmazod meg szavakban, de elönt egy jó érzés, vagy nem. Ezért engedünk be félve bárkit is az otthonunkba, mert az többet jelent mint egy vendégség, megmutatjuk kik vagyunk és ehhez bátorság kell még ha nem is így gondoljuk. A tárgyak körülöttünk ugyanakkor változnak, ahogyan mi is, van amelyektől sohasem válnánk meg és vannak, amelyek csalódást okoznak és gondolkodás nélkül kidobjuk. Sokuk megmaradnak és tovább élnek velünk és most értékesebbek mint valaha.
Spanyár Judit: Inside
Három képet csináltam, portrék a gyerekeimről az éppen a kezük ügyében levő tárgyakkal. Minden felértékelődhet, ha úgy hozza a helyzet, az emberek teszik fontossá a tárgyakat. A képek olyan ablakok előtt készültek, amik a lakásunkból az utcára néznek, ahová hetek óta nem léptek ki.
Kerekes Emőke: Camera
Felértékelődik az otthoni tartós étel, és a gyári. Megint a két világ szimbólumai: a falusi, természetközeli, és a városi, elidegenített élet. Egy ilyen helyzetben csak előjön a Maslow piramisa.
Felértékelődik a tradíció, ami még megmaradt belőle, hogy szükség helyzetben, az van, amit a két kezeddel megteremtesz, minden más ráadás? Megteremted az élelmed, feldolgozod, eszközöket készítesz, és a kezeddel alkotsz, megalkotod, amit elgondolsz, alkotsz a szemeddel, megfigyelsz, atmoszférát teremtesz, látsz.
…és nekem teljesen felértékelődött az absztrakció, a fotográfia minimuma, a fotogram hatás, a fény-árnyék, a megfigyelés, szemlélődés, rácsodálkozás itthon a szobámban azokkal a kevés tárgyakkal, amik rendelkezésre állnak. Tehát a krumpli, konzerv mellet (ez ideig-óráig táplál), ha nincs szellem, kultúra elsorvadok, és a fényképezéssel való játék, a fény, ez az ami igazán meg ment, felemel.
Három, három képből álló mini sorozatot készítettem a témára. Mobillal, hangsúlyozva ezzel azt is, hogy a mobil fotózás is számomra teljesen átvette a szerepet jelen helyzetben, ráadásul régóta érdekel, hogy mit lehet ezzel a kütyüvel megvalósítani fotográfia nyelvén úgy, hogy ne a Photoshop érvényesüljön, hanem egyfajta vizualitás, ami hozzá köthető, valamint nagyon jól esik “eszköztelennek” lenni. Vészhelyzetben, bezárva rájössz, hogy az egyszerűség, a minimál elég. Egyfelől a tradíciókhoz, kultúrákhoz tudsz nyúlni, mind az alkotás területén, mind a főzés területén, másfelől meg a saját tapasztalatodra, ahogy ezeket átformálod a magad eszközeivel, a magad nyelvére. Ez kell: kevés ruha, étel és kultúra, hogy életben és agyilag is tiszta maradj. Ennyi elég, meg persze az emberi kapcsolatok.
Gombai Gellért: Távol vagy, mégis közel
A koronajárvány sok egyéb mellett megváltoztatta a kulturális és közösségi életünket is. A közgyűjtemények, közösségi terek sorra nyitják virtuális kapuikat, és míg a valódi térben nőnek közöttünk a távolságok, addig az online világban újra találkozunk egymással. Házi koncertek, meseolvasás, és a legkülönbözőbb karanténprogramokon keresztül nyerhetünk bepillantást egymás intim lakókörnyezetébe, soha nem látott közelségben kerülve az előadóhoz, vagy éppen a világ másik felén működő múzeum anyagához. Sorozatom a megismerés eme új élményére reflektál, mindamellett, hogy remek elfoglaltság volt.A virtuális házi kiállításon a lassan 4 éves lányom munkái láthatóak, aki már hosszú ideje nagy barátságban él Naprendszerünk bolygóival, törpebolygóival és holdjaival.
Telkes Tímea: I’m the mask on your face
én vagyok a maszk az arcodon.
belém ütköznek a bántó szavak,
én tartom távol a kíváncsikat.
belém kiabálod a bánatod,
megvédek tőled másokat
én fogom fel a könnyeidet,
mikor lecsorognak az arcodon.
ha dühös vagy, belém fröcsögnek
a gyilkos szavak.
de hallom azt is, ha azt suttogod
most boldog vagy.
hasznos vagyok,
biztonságos,
egyszer használatos.
vagy mosható?
magas hőfokon fertőtlenítesz,
ha túl sok már a szenny.
kiakasztasz pár napra valahova,
tisztes távolságra,
hogy ne jelentsek veszélyt
amíg megtisztulok attól,
hogy téged megvédtelek.
így újra használhatsz,
ha kellek,
és én jó vagyok,
mert nem emlékszem,
nem vonlak felelősségre.
a korábbi rosszak 90 fokon
semmivé lesznek.
a védelem a feladatom.
hát persze,
fontos vagyok.
védelem vagyok.
védtelen vagyok.
Az oldalon található fotók a szerző kizárólagos tulajdonát képezik. Ezek engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása vagy megosztása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet.
