Fotók karantén idején – Az én világom…

Mit is lehet tenni, most amikor semmit sem szabad tenni?! Marad a kapcsolódás és az alkotás, ezáltal a helyzet újrakeretezése. Azt írja Márai “…Nem fontos, hogy a vonat haladjon. Az a fontos, hogy én haladjak. Ez sokkal nehezebb…. A világ bennünk van. Időnként el kell indulni feléje.”
Indul egy új világ, ahol fotósok képeik mentén kapcsolódnak egymáshoz és a befogadókhoz. Minden fotóhoz pár gondolat is társul az alkotótól.

 

 

@Spanyár Judit

Azt hiszem, amikor baj van, akkor fordul nagyot a világ. A Föld gömbölyű, mégis döccen egyet néha előre. Most nagyot döccent, magam köré nézek, mert ilyenkor az ember körülnéz, hogy felmérje, mi is történt, aztán tükörbe néz, és megpróbálja megkeresni, meghatározni önmagát. A házunk társasház, de nem vagyunk olyan sokan. Idegenekről kezdünk gondoskodni, és reméljük, mások is megteszik ugyanezt a mi szüleinkért. Elzárkózunk, hogy ne ártsunk. Furcsa, ijesztő is, de kicsit azért élvezzük is. A lakás minden pontjában az öttagú család nyüzsög, a fürdőszobában még egyedül vagyok néha. A tükör mögé bújok. Megmérettetünk mindannyian.

„… nem átkozódom és szidom végzetemet, amiért ilyen korba vetett, mint csaknem mindenki, hanem hálás vagyok neki, (… ) s így alkalmat adott arra, hogy mindezt átélve elérjek oda, ahol vagyok.” Hamvas Béla

 

@Ile Adrian Paul

A lélek tele van rekeszekkel, van amelybe jó dolgokat tehetsz, vannak olyan rekeszek amelybe a legféltetteb dolgokat rejted el és vannak olyanok, amelybe sérülékeny dolgokat. Ha nem vigyázol rájuk megsérülnek, ha nem engeded szárnyalni elhallgatnak és többé nem szólalnak meg, elkezdenek sorvadni és már nem nyithatod ki.

 

@Telkes Tímea
cinderella project / mégsem az én lámbamról hullott le az ezüstcipő…

 

“I need it all
I don’t know where to begin
I carry more than you see
My dreams are bigger than me
Please bring me light
I bear a shadow
I call them back to me
So they could feed me”
(aurora / all is soft inside)

 

 

 

@Gombai Gellért

A reggeli beszűrődő napfény elhozza az igazságot. Nem csak a szoba szállópor mennyiségéről hullik le a lepel, de különösen jól rajzolódnak ki a gyermeki vágyak nyomai is az ablakon ezekben a nehéz időkben.

 

@Rajnai Krisztina

A képen a valós tér elforgatása és a márciusi hóesés számomra kicsit a jelenlegi szürreális helyzetet szimbolizálja, hogy a vírus miatt kifordult a világ a sarkaiból, kénytelenek vagyunk újraértelmezni, újratervezni illetve átkeretezni dolgokat.

 

 

Borítókép: Rajnai Krisztina /képrészlet/

Az oldalon található fotók a szerző kizárólagos tulajdonát képezik. Ezek engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása vagy megosztása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet.