Virágh Szabolcs: Egy másik mozgás

 

 

Egy másik mozgás mintái most,

egy bal csuklóé például,

ahogy csavarodik,

mint a kondenzcsíkokat körültáncoló felhők,

egy óvatlan hunyorgás,

nem lehetsz észrevétlen te sem,

az ég gerendái között

idegen térdek tartják a teret,

kilátszik minden,

rózsaszín zokni a felcsúszó nadrág alól,

így búcsúzol te is,

egy csík alkonyat a tompa sötétségben.

*

Pedig csak most kezdtük,

az ujjak kergetőzésével,

fiókák játéka langyos fészekben,

és minden mozdulattal nőtt a felület,

de ez most nem, tényleg nem egy történet,

vagy ha mégis, nem az enyém,

mesélje más.

*

Nekem egy tenyér a bőrön,

úgy lapockatájon, előzmény nélkül,

de persze nem igaz, ez sem teljesen,

vihar előtt is csend, szivárvány előtt is eső.

Repedezik a szegycsont is,

a törésvonal soha nem egyenes,

és a falakról a hang úgy pattan vissza,

hogy nem tudni, kié volt.

Gyomor korog így: fekszünk,

és keressük az éhség helyét,

jobb híján egymásban,

de csak a szilánkok,

csak azokról tudjuk,

túlságosan is,

hogy kihez tartoznak.

A félelem nem jó szó,

mondjunk inkább tartózkodást,

mindig csak a gyökerekre figyelünk,

és akkor nem is értem, miért csodálkozol,

ha a szememben kapaszkodást látsz,

én pedig földízt kóstolok a szádban.

Izzadtra feszültük magunkat,

jobb lenne azt írni, hogy egymást,

de itt már minek hazudni,

a teret megoszthatjuk, persze,

de ahol te sziklát,

én szakadékot látok,

ahol én áramlok,

te ott, éppen ott fuldokolsz.

Ez is egy tánc, mondom,

ez csak utórezgés traumához, mondod,

a dühöm csak a tied, üvöltöm,

törd csak a tükröt, törd, suttogod,

de persze a csontok zenéjére járod te is,

egy másik mozgás mintái szerint,

egy nyitott mellkaséi például,

fúródj a bordák közé,

a lüktetés szélcsendje mögött,

jól figyelj, a hátsó kamrákban

már készülődik,

egy másik mozgás mintái szerint,

visszatérni a mostba,

egy ökölből öt ujj,

öt ujjból egy kéz,

hozzá egy másik,

ahhoz egy test,

egy másik mozgás mintái most,

szárnyak alá kap így a légáram,

nem ott, nem úgy, és nem is (csak),

egymást,

de tartunk,

valahol, valamit, valahova,

hiszen,

ne feledd, ne feledjem:

a legpuhább fészket is száraz szálakból szövik.

 

 

 

Borítókép: Rajnai Krisztina: Belső tér

 

Az oldalon található fotók a szerző kizárólagos tulajdonát képezik. Ezek engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása vagy megosztása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet.