Egy másik mozgás mintái most,
egy bal csuklóé például,
ahogy csavarodik,
mint a kondenzcsíkokat körültáncoló felhők,
egy óvatlan hunyorgás,
nem lehetsz észrevétlen te sem,
az ég gerendái között
idegen térdek tartják a teret,
kilátszik minden,
rózsaszín zokni a felcsúszó nadrág alól,
így búcsúzol te is,
egy csík alkonyat a tompa sötétségben.
*
Pedig csak most kezdtük,
az ujjak kergetőzésével,
fiókák játéka langyos fészekben,
és minden mozdulattal nőtt a felület,
de ez most nem, tényleg nem egy történet,
vagy ha mégis, nem az enyém,
mesélje más.
*
Nekem egy tenyér a bőrön,
úgy lapockatájon, előzmény nélkül,
de persze nem igaz, ez sem teljesen,
vihar előtt is csend, szivárvány előtt is eső.
Repedezik a szegycsont is,
a törésvonal soha nem egyenes,
és a falakról a hang úgy pattan vissza,
hogy nem tudni, kié volt.
Gyomor korog így: fekszünk,
és keressük az éhség helyét,
jobb híján egymásban,
de csak a szilánkok,
csak azokról tudjuk,
túlságosan is,
hogy kihez tartoznak.
A félelem nem jó szó,
mondjunk inkább tartózkodást,
mindig csak a gyökerekre figyelünk,
és akkor nem is értem, miért csodálkozol,
ha a szememben kapaszkodást látsz,
én pedig földízt kóstolok a szádban.
Izzadtra feszültük magunkat,
jobb lenne azt írni, hogy egymást,
de itt már minek hazudni,
a teret megoszthatjuk, persze,
de ahol te sziklát,
én szakadékot látok,
ahol én áramlok,
te ott, éppen ott fuldokolsz.
Ez is egy tánc, mondom,
ez csak utórezgés traumához, mondod,
a dühöm csak a tied, üvöltöm,
törd csak a tükröt, törd, suttogod,
de persze a csontok zenéjére járod te is,
egy másik mozgás mintái szerint,
egy nyitott mellkaséi például,
fúródj a bordák közé,
a lüktetés szélcsendje mögött,
jól figyelj, a hátsó kamrákban
már készülődik,
egy másik mozgás mintái szerint,
visszatérni a mostba,
egy ökölből öt ujj,
öt ujjból egy kéz,
hozzá egy másik,
ahhoz egy test,
egy másik mozgás mintái most,
szárnyak alá kap így a légáram,
nem ott, nem úgy, és nem is (csak),
egymást,
de tartunk,
valahol, valamit, valahova,
hiszen,
ne feledd, ne feledjem:
a legpuhább fészket is száraz szálakból szövik.
Borítókép: Rajnai Krisztina: Belső tér
Az oldalon található fotók a szerző kizárólagos tulajdonát képezik. Ezek engedély nélküli publikálása, másolása, bármilyen módon történő felhasználása vagy megosztása a szerzői jog megsértésének minősül, melyet a törvény büntet.
